Meanwhile

Ozsváth Zsuzsa festménykiállítása

FESTMÉNYKIÁLLÍTÁS OZSVÁTH ZSUZSA MUNKÁIBÓL

Csak azt akartam mondani, hogy…

Itt van pár festmény. Nagyrészt akril vásznon, falemezen, kartonon. Néhányuk ilyen kevert technika, hogy – ugye a klasszik – akril+ egy kis sztaniol itt, egy kis ragasztószalag ott, ilyen-olyan fotók, meg egy új kedvenc, a pukkasztós zacskó. Hát, az zseniális.

Ezek a bolyongó királyok viszonylag újak, némi szürreál ízzel. Meg azok a fura, feldúlt arcok. Állatok is vannak, nyulak, macskák. Van egy nyúl, a kedvencem, azt Dalmának adtam szülinapjára. Egy répaszivart tart a kezében a tenger szélén. Azt szeretem, szép. De nem lesz itt. Na és, vannak elég expresszív dolgok is. Lefolyó, sötét, vörös, káosz. Meg űr, neonba csapódott molylepke. Hányás, csirkecomb, néhány szemgolyó. (Azért azóta szelídültem...) Nem lövök le minden poént, de most inkább feltartom a kezem és eggyel hátrébb állok. Tisztelettel, Ozsváth Zsuzsa voltam, a Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészet Tanszéken kaptam diplomát, a Szigligeti Színház Lilliput Társulat irodalmi titkárként üzemelek, de itt, most inkább, mint képzőművész, s nem mint költő meg egyebek + a költők részéről az Élő Várad Mozgalom úgyis éppen csatlakozik szövegekkel, ezekről a pár festményekről, amikről én úgyse tudok semmi értelmeset elmondani, most az egyszer: mondja más.